Hé, beteg vagyok, és nem pánikrohamom van!

Ha kihívod az ügyeletet, vagy személyesen mész oda, nehogy megmondd, hogy pánkbeteg vagy, vagy voltál, esetleg mostanában idegeskedsz. Ha személyesen megy ki az ügyelet, tegyél el minden gyógyszert a látóterükből, nehogy el kezdjenek feltételezgetni. Én ez utóbbira csesztem rá.

6 éve történt. Még az is lehet, hogy gyógyszemellékhatás volt, lényeg, hogy iszonyú fejfájás gyötört, és nagyon rosszbőrben voltam. Éjjel kihívtuk az ügyeletet. Persze, először nem akartak jönni, mert csak 38 volt a lázam, és nem 39. Kínomban a mentőt hívtam fel, hogy adjanak tanácsot. Ők viszont utasították az ügyeletet, hogy jöjjenek ki.

Ki is jöttek, és meglátták a Rivotrilt, amit már kínomban vettem be, hátha történik valami csoda. De nem hatott. Viszont elkövettem egy óriási hibát. Elöl hagytam, és meglátták. Innentől kezdve pánikrohamom volt.

Másnap bekerültem a kórházba, és másfél hónapig maradtam is.

Ha az ügyeletes orvos kevesebbett foglalkozott volna a Rivotrillal, és inkább meghallgatta volna a tüdőmet, melyben víz volt, és megmérte volna a vérnyomásomat, ami a 200-at is túllépte, akkor azonnal orvosi segítséget kaphattam volna, így még 24 órát abban a tudatban töltöttem, hogy pánikrohamom van, de szerencsémre rosszabbodott az állapotom.

Ne bízz az ügyeletes orvosban

Több sztorim is van. Többek között egy ilyen ügyeletes orvos miatt halt meg az apám infarktusban. Még most is elfog a düh.

1985-ben történt. Az apám rosszul érezte magát. Ha orvost akart, akkor biztos komoly panaszai lehettek. Ezt a bizonyos orvost protekciósan sikerült csak kihívni, ti. az asszisztensnője ráült a telefonvonalra, így a nagynéném, aki az egészségügyben dolgozott, személyesen ment át a kollégáknak szólni, hogy hé, lenne itt egy beteg... (Hihetetlen, hogy az átkosban mit meg nem lehetett tenni.)

Kijött az orvos, és az apám nyitott ajtót. No ez volt a baj! Meg még az, hogy mosolygott. "A beteg nem is beteg, mosolyogva nyitott ajtót." - cseszte le az asszisztensnőt.

Sajnos nem voltam otthon, így nem tudom, megvizsgálta-e, meghallgatta-e, megmérte-e a vérnyomását, megkérdezte-e, mi a panasza. De valószínűsítem, hogy nem.

Azt mondta az apámnak, hogy üljön kocsiba, és menjen el EKG-re.

Sajnos a saját kocsijába soha többé nem ülhetett be, már csak a mentőben fekhetett le. Még aznap bevitte a mentő a kórházba.

Ha az az idióta orvos rendesen diagnosztizálja a betegséget, talán időben kórházba kerül, és még most is élne az apám.

Sandimmun Neoral - Nem merem elkezdeni

Mint ahogy korábban említettem, autoimmun betegségem van (SLE), melyben érintett az vesém is. Fehérje ürítésem jóval meghaladja a megengedettet, ezért a kedvenc immunológusom azt mondta, hogy ennek a fele sem tréfa. Utánaolvastam, tényleg gallyra mehet a jelenleg tök jól működő vesém. De ami leginkább megijesztett, hogy a dokim azt mondta, hogy trombózist kaphatok, ha nincs kezelve a fehérjeürítés.

6 évvel ezelőtt már tablettában kaptam egy Cytoxan nevű gyógyszert. Ez tulajdonképpen az a kemó, amit a rákbetegek kapnak, csak "nekünk" sokkal kisebb adagban adják.

A hajam anno nem hullt ki, viszont voltak más borzalmas mellékhatásai, durva gyomorpanaszok, hányinger, és olyan hűhullámok; melyeket nehezen lehetett kibírni. A nőgyógyász telefonban mondta is, hogy nincs semmi gond a leletemmel, teljesen nomális, megfelel egy változó korban lévő nő eredményének. Hey, mondtam én, nézze már meg a születési adataimat!

Na szóval, mondtam a kedvenc immunológusomnak, hogy nem akarom megint ezeket a mellékhatásokat, így másik alternatívaként írta fel a Sandimmun Neoralt. Ez egy modernebb és drágább gyógyszer, kevesebb mellékhatással, és állítólag jó eredményeket érnek el vele.

Egy hete ki van váltva a gyógyszer, de még nem mertem elkezdeni. Holnap erőt veszek magamon, és beveszem az elsőt. Drukkoljatok.

Ha olvasod a blogomat, és van tapasztalatod a Sandiummun Neorállal kapcsolatban, szívesen veszem, ha hozzászólsz blogomhoz. :) 

Hogyan lettem pánikbeteg

Évekig voltam pánikbeteg. Eleinte nem is tudtam róla, mert abban nyilvánult meg, hogy rossz volt a gyomrom, émelyegtem. Ilyenkor mindig azt hittem, hogy valami rosszat ettem, folyamatosan okoltam valamilyen kaját. :)

Akkoriban elég intenzíven squasholtam, és emlékszem, a squash klubba utazáskor mindig rosszul voltam a buszon és a héven, de mindig vettem egy üveg hideg szénsavas vizet, gondolván, az jót tesz a gyomromnak, és azt ittam! Mire odaértem, már teljesn jól éreztem magam.

A súlyos pánikrohamaimat később, utólag most már biztos vagyok benne, egy gyógyszer mellékhatása, illetve túladagolása okozta.

Sajos évek óta küzdök haspuffadással, és kb 1 éven keresztül jártam egy gasztroenterológushoz, aki különböző gyógyszereket írt fel, mondhatni kísérletezett velem, mert nem használt semmi, csak ideig-óráig.

Mivel a squash akkoriban fontos része volt az életemnek, és hogy a hasprobléma még véletlenül se nyomja rá bélyegét a játékomra, az utoljára felírt gyógyszerből a "biztonság kedvéért" két reggel is egy szem helyett kettőt is bevettem. Mindkét alkalommal rosszul voltam az úton, első alkalommal a buszon, a másik alkalommal pedig a villamoson. Megmondom őszintén, nem gondoltam pánikra, fel sem merült bennem, hanem egy ismerősöm megkérdezte: "Te, nem volt neked pánikrohamod?" Azóta is átkozom ezt a kedves ismerőst.

Szóval ennyi kellett ahhoz, hogy pánikbeteg legyek, és mivel mindkét alkalommal járművon lettem rosszul, így képtelen voltam utazni. Életemben ennyit nem gyalogoltam, mint ebben az időben. A metró teljesen ki volt zárva, busz vagy villamos is csak olyan jöhetett szóba, amely garantáltan nem kerülhet dugóba. Ha hosszabb volt egy megálló, inkább leszálltam, a hosszú megállót legyalogoltam, és újra felszálltam. Ugye viccesnek tűnik?

Itt írok arról, hogy kecmeregtem ki a pánikbetegségből:

Cipralex, ami miatt összebalhéztam a pszichiáterrel

Pánikbeteg voltam, de már 6 éve tünetmentes vagyok. Azt mondják, ebből sosem lehet kigyógyulni. Lehet benne valami, mert nagyon ritkán még elfog egy-egy enyhe pánikroham. De mivel tudom, hogy pánikrohamom van, és nem infarktusom, ezért könnyen túl tudok leni rajta, gyógyszer nélül is. Már évek óta nem kapok attól rohamot, hogy nincs nálam Rivotril. :)

A Rivotril a legjobb, habár évekig függő voltam, de végül sikerült leszoknom. Kis "kómán" kívül nem tapasztaltam mellékhatást.

Nem így a Cipralex. A Kútvölgyi pszichiátere írta fel. Miután el kezdtem szedni, olyan szörnyű fejfájást okozott kétszer is, hogy az ügyeleten kötöttem ki, és atomtöltetes fájdalomcsillapító injekciót kellett, hogy adjanak.

Visszamentem az áterhez, aki kinevetett, azt mondta, szimulálok, annak ellenére, hogy a drugs.com-on is a súlyos mellékhatások között említik az erős fejfájást, mellyel azonnal az orvoshoz kell fordulni. Én vissza is mentem a dokihoz, de minek. Ennek már jópár éve, de ha jól emlékszem, jól összevesztem vele, és kerestem egy másik orvost :)

Egyébként, ha valakit érdekel, egy Paroxat nevű gyógyszer segített, melyet a Honvédkórház átere írt fel, melyet pár hónapig szedtem, de mivel nem vagyok gyógyszerpárti, ezért pár hónap után nagyon nagyon lassan leálltam róla: feleztem, negyedteltem, nyolcadoltam a szemeket.

6 tipp, hogy túléld a kórházat

Sajnos nagyon rossz tapasztalataim vannak, mind betegként, mind hozzátartozóként. Nem tudom, készült-e tanulmány arról, hogy orvosok és nővérek nemtörődömsége miatt hány ember hal meg. Szerintem túl sokan, ezért íme 6 tipp, amit ha betartasz, van esélyed túlélni a kórházat:

1. Családtagok osszák be, ki, mikor megy látogatni, lehetőleg minél rövidebb időt tölts egyedül a kórházban.

2. Ha olyan beteg vagy, hogy nem tudsz egyedül enni, ne számíts arra, hogy a nővérek segítenek. Családtagok osszák be, ki, melyik étkezéskor megy be a kórházba etetni. Lehetőleg vigyenek normális kaját is.

2. Ellenőrizzétek, hogy van-e nővérhívó az ágynál, és működik-e. Tegyétek közel Hozzád, különösen éjszakára.

3. Lehetőleg adjatok pénzt az orvosnak, persze, ha telik rá.

4. Amikor gyógyszert vagy injekciót hoznak, első alkalommal rá kell kérdezni a gyógyszerek nevére, és arra, hogy mire adják.

5. Ha egyik alkalommal "idegen" gyógyszer találsz, ami be kell venned, mindenképpen kérdezz rá, mert sokszor előfordul, hogy olyat írnak elő, amire allergiás vagy! (Az allergiákra a felvételkor mindig rákérdeznek, de sokszor figyelmen kívül hagyják.)

6. Az orvosok szeretik maguknak megtartani az információkat, legyél képben az állapotodat illetően. Ne szégyelj rákérdezni.

Egyelőre 6, de a lista valószínűleg bővülni fog.

Tanácsok arra az esetre, ha kórházba kerülsz

Ha ne adj' isten kórházban kötsz ki, és tudod, hogy gyógyszerallergiád van, vagy korábban súlyos mellékhatásokat éltél át, mindig kérdezd meg a nővért, milyen gyógyszert ad.

Velem többször előfodult, hogy majdnem beadták azt a gyógyszert, amire allergiás vagyok, annak ellenére, hogy a felvételkor rögzítették az allergiákat.

Amidazophen - Ez volt a legelső gyógyszerallergiám

Körülbelül 18 éves voltam, amikor először jelentkeztek a tünetek: csalánkiütés, hidegrázás, hőemelkedés. Emlékszem, mindig úgy kezdődött, hogy el kezdett viszketni a tenyerem. De pénz helyett jöttek a kiütések. :)

Az egész testem tele lett csalánkiütéssel, ami baromira viszketett. Hőemelkedésem volt és rázott a hideg. Pár órán át tartott mindez, aztán elmúlt. A kiütések is elmúltak nyomtalanul.

Még nem voltam rutinos gyógyszer fogyasztó, így nem gyanakodtam gyógyszerre. Az akkori főnököm felesége gyógyszerész volt, és egyszer beszélgettem vele, és a beszélgetés során közösen kitotóztuk, hogy a fájdalomcsillapításra bevett Algopyrinben található Amidazophen okozta az allergiát.

Azóta sem vettem be Amidazophen tartalmú gyógyszert, és nem jött elő az allergia.

Betaloc Zok - A bőrgyógyász nem ismerte fel az allergiát

5 évvel ezelőtt a magas vérnyomásomra többek között Betaloc Zokot írt fel az orvos. Egyik nap piros foltok jelentek meg az arcomon. Azt hittem valami Nap-allergia, és igyekeztem elkerülni a napot, de nem hogy használt volna, egyre rosszabb lett, az egész testem tele lett kiütésekkel, melyek úgy viszkettek, hogy majd' megőrültem.

Autoimmun beteg lévén az immunológusomhoz mentem volna, de sajnos szabadságon volt, így a bőrgyógyásznál kötöttem ki, akinek megemlítettem, hogy a Betalo Zokra gyanakszom. Az orvosok nagy része nem szereti az okoskodó betegeket, így a bőrgyógyász sem szerette, így közölte, hogy nem gyógyszer-allergia, hanem az autoimmun betegségem lángolt fel. Azt is meg merem kockáztatni, hogy egyszerűen nem ismerte fel.

A viszketés őrjítő volt, aludni nem tudtam, végül úgy döntöttem, mégis abbahagyom a Betaloc Zok szedését, és lássunk csodát: újabb kiütések nem jelentek meg, abbamaradt a viszketés.

Sajnos a karomon még 5 év után is látszik a kiütések nyoma, sajnos pigmentálódtak a foltok.

A slusszpoén az, hogy amikor visszajött az immunológusom szabiról, és mutattam a kiütések maradványait, azonnal rávágta, hogy "ez tipikus gyógyszerallergia".

Zocor - 3 hét táppénz

Ez volt a legdurvább. A koleszterinem kissé elszált, pedig egészségesen táplálkozom, és az orvosom felírta a Zocort. Azóta már utánaolvastam, a simvastatin (ez a hatóanyag) többet árt, mint használ (erről majd később).

Szóval bevettem az első szemet, és másnap nem tudtam felkelni. Fájt az összes ízületem, hőemelkedésem volt, az orvosom, akit felhívtam, valami vírusos cuccra gyanakodott, ráadásul előzőleg a főnökeimen is végigment valami elég durva vírus, ezért én is arra gyanakodtam.

Másnap bevettem a második tablettát.

Brutál fájdalomcsillapítókat kellett szednem, hogy legalább meg tudjak fordulni az ágyban, már az izmaim is fájtak.

Elővettem a Zocor tájékoztatóját, és többet nem vettem be. Ekkor csak gyanakodtam, hogy a Zocor okozza a tüneteimet.

Habár nagyon gyenge voltam, alig álltam meg a lábamamon, elfogadtam egy kollégám meghívását egy közeli étterembe. Induláskor már furcsa bizsergést éreztem a bal bokám környékén, de mire kihozták a pizzát, már nem éreztem bokától lefelé a bal lábamat, így a menés is problémát okozott. Emlékszem, magassarkő cipőben voltam, és amikor léptem volna a bal lábammal, kibicsaklott a bokám.

Nagyon megijedtem, és megkértem a kollégámat, vigyen ez az orvosi ügyeletre. Az ügyeletes orvos persze nem vett komolyan, még csak be sem hívott. Hogy képzelem, hogy nem haldoklom, és megzavarom délutáni nyugalmát. (Majd még az ügyeletes orvosi tapasztalataimról írok: Miért gondolják az ügyeletes orvosok, hogy pánikrohamon van, amikor 200 a vérnyomásom, és víz van a tüdőmben? Azért mert nem mérték meg a vérnyomásomat és nem hallgattak meg. De ez egy másik sztori.)

Visszatérve a lábam érzéketlenségére, órák alatt valamennyire helyrejött, de nem hagyott nyugodni, így másnap nagy nehezen elmentem a háziorvosomhoz. Mázlim volt, mert kiderült, hogy neki már volt egy hasonló esete a Zocorral, így azonnal vérvételre küldött.

A vérvétel egyértelműen emelkedett izomenzimet mutatott, és mivel nem szívinfarktusom volt, így a Zocor mint tettes, beigazolódott.

A 3 hét táppénz alatt főnökeim eldöntötték, hogy kirúgnak. Pedig ha tudnák, hogy tényleg beteg voltam!