Szóval bevettem az első szemet, és másnap nem tudtam felkelni. Fájt az összes ízületem, hőemelkedésem volt, az orvosom, akit felhívtam, valami vírusos cuccra gyanakodott, ráadásul előzőleg a főnökeimen is végigment valami elég durva vírus, ezért én is arra gyanakodtam.
Másnap bevettem a második tablettát.
Brutál fájdalomcsillapítókat kellett szednem, hogy legalább meg tudjak fordulni az ágyban, már az izmaim is fájtak.
Elővettem a Zocor tájékoztatóját, és többet nem vettem be. Ekkor csak gyanakodtam, hogy a Zocor okozza a tüneteimet.
Habár nagyon gyenge voltam, alig álltam meg a lábamamon, elfogadtam egy kollégám meghívását egy közeli étterembe. Induláskor már furcsa bizsergést éreztem a bal bokám környékén, de mire kihozták a pizzát, már nem éreztem bokától lefelé a bal lábamat, így a menés is problémát okozott. Emlékszem, magassarkő cipőben voltam, és amikor léptem volna a bal lábammal, kibicsaklott a bokám.
Nagyon megijedtem, és megkértem a kollégámat, vigyen ez az orvosi ügyeletre. Az ügyeletes orvos persze nem vett komolyan, még csak be sem hívott. Hogy képzelem, hogy nem haldoklom, és megzavarom délutáni nyugalmát. (Majd még az ügyeletes orvosi tapasztalataimról írok: Miért gondolják az ügyeletes orvosok, hogy pánikrohamon van, amikor 200 a vérnyomásom, és víz van a tüdőmben? Azért mert nem mérték meg a vérnyomásomat és nem hallgattak meg. De ez egy másik sztori.)
Visszatérve a lábam érzéketlenségére, órák alatt valamennyire helyrejött, de nem hagyott nyugodni, így másnap nagy nehezen elmentem a háziorvosomhoz. Mázlim volt, mert kiderült, hogy neki már volt egy hasonló esete a Zocorral, így azonnal vérvételre küldött.
A vérvétel egyértelműen emelkedett izomenzimet mutatott, és mivel nem szívinfarktusom volt, így a Zocor mint tettes, beigazolódott.
A 3 hét táppénz alatt főnökeim eldöntötték, hogy kirúgnak. Pedig ha tudnák, hogy tényleg beteg voltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése